« Ildike-névnap-Márai S.   Ákos: Virrasztó »

2007. március 11., vasárnap

"Amikor az ego kiválaszt valamit és azt mondja "szeretem" ezt vagy azt, akkor tudattalanul megpróbálja elfedni vagy eltávolítani az egót mindig kísérő, mélyen lapuló érzéseket: az elégedetlenséget, boldogtalanságot, az elégtelenség oly ismerős érzését. Egy rövid ideig működik is az illúzió. Aztán elkerülhetetlenül elérkezik a pillanat, amikor a kiválasztott, számodra különleges személy többé nem tudja elfedni a fájdalmadat, gyűlöletedet, elégedetlenségedet vagy boldogtalanságodat, melyek oka mind az elégtelenségnek, a teljesség hiányának az érzésében rejlik. Akkor aztán előtör az elfedett érzés, és rávetítődik arra a személyre, akit kiválasztottál és különlegessé tettél – akiről azt gondoltad, majd ő "megment" téged. Hirtelen gyűlöletbe fordul a szeretet. Az ego nem ismeri fel, hogy a gyűlölet a benned lakó egyetemes fájdalom kivetülése. Az ego azt hiszi, hogy ez a személy okozza a fájdalmat. Nem jön rá, hogy a fájdalom abból az egyetemes érzésből fakad, hogy nem vagy kapcsolatban lényed mélyebb szintjével – nem vagy egy önmagaddal."

/ Eckhart Tolle /

 

 

 

Eddig 1 komment érkezett ()

  • 1.  Bettus
    2008. 05. 17. 15:12

    Mintha a saját életemet olvasnám. Nagyon igaz leírás. Nem tudom mit akarok, ki vagyok, kit keresek.De van egy valaki aki nélkül hiányozna valami az életemből. Valakihez tartozni jó, szükséges. Valami mégis nyomaszt, vajon a másiknak én kellek teljes egészében, úgy ahogy vagyok, elfogadva minden hibámmal vagy csak a testem kell. Nem mindegy. Sajnos minden kapcsolatban ez a dilemmám, átéltem már sok rosszat. Kihasználtak , megaláztak. Nehezen hiszem el ha valakinek tényleg ÉN kellek.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.