« Laura Pausini: In Assenza Di Te   Kosztolányi Dezső: Édes Anna »

2007. március 28., szerda

Ady Endre: A mese meghalt

 

Mese-zajlás volt. Még élt a Mese
S egy tavaszon én valakire vártam.
Mese-zajlás volt. Zajlott, sírt a vágyam,
Parthoz sodort egy illatos mesét,
Parthoz sodort egy kósza asszony-árnyat.
Hol szedte? Merre? Nem tudom, de szép,
Új mese volt ez s az árny csodasápadt.
Mindig szerettem árnyat és mesét:
A legszebb mesét és a legszebb árnyat
Egy babonás tavaszi éjszakán
Addig kérleltem, míg életre támadt.
Mese-zajlás volt. Még élt a Mese.
Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese
Ugyanez éjjel. Bénán, félve, fázva,
Élő mesére s élő asszonyára
Riadtan néztem. Nem az én mesém.
És ez az asszony, ez a csodasápadt?
Ez Minden-asszony, ez nem az enyém.
Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,
Idegen árnyat terem és mesét:
A mese régi s rizsporos árnyat
Kérleltem egy tavaszi éjszakán;
Mikor a vágyam utolszor megáradt.
Mese-zajlás volt. Meghalt a Mese.

 

 

Eddig 2 komment érkezett ()

  • 1.  S.K.J.
    2007. 03. 30. 19:45

    "Ez Minden-asszony, ez nem az enyém.
    Tolvaj a lelkem, idegen csodákat,
    Idegen árnyat terem és mesét..."

    A Mese sohasem hal meg, Mesére szükségünk van, hogy éljünk, létezzünk.... S.K.J.

    Köszönöm!!!!!

  • 2.  Panni
    2010. 08. 25. 8:59

    Nagyon tetszik a vers és a blog. Gratulálok hozzá ^.^

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.