« Szabó Lőrinc: Semmiért egészen   A. de Saint-Exupéry: A kis herceg »

2007. április 1., vasárnap

 

                                                                                                                                                         „A szerelem beteljesülésének végével a szívünk hasad, és úgy érezzük vége a boldogságnak. Később jövünk rá, régi naplónk elolvasásával, hogy akkor is mennyit panaszkodtunk.
Boldogok voltunk, csak épp nem tudtunk róla.
Csak akkor jövünk rá a dolog értékességére, miután már elveszítettük...”   
/ Douney /

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.