Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam

„… mindannyian mondtunk már zokogva ilyesmit: "nem éri meg, hogy ennyit szenvedjek ezért a szerelemért/barátságért." Szenvedünk, mert úgy érezzük, hogy többet adunk, mint amennyit kapunk. Szenvedünk, mert nem ismerik fel a szeretetünk súlyát. Szenvedünk, mert nem tudjuk a másikkal elfogadtatni a szabályainkat. Mindig találunk valamit, ami miatt szenvedhetünk, holott valójában nincs okunk a szenvedni: mert a szeretetben rejlik a növekedésünk magva. Aki szeret, az legyőzi az egész világot, és nem fél, hogy elveszít valamit. Az igazi szeretet a teljes odaadás aktusa.”

***

„Ne kérdezd, hogy miért éppen te. Ne kérdezd, hogy mi különös van benned. Nincs benned semmi különös, magamnak sem tudom megmagyarázni. Mégis - íme az élet misztériuma - semmi másra nem tudok gondolni.”

„És a Szeretetnek nincsenek szabályai. Megpróbálhatunk előírásokat követni, uralkodni az érzéseinken, megpróbálhatjuk előre eltervezni a cselekedeteinket - de ostobák vagyunk, ha így cselekszünk. Úgyis a szív dönt, és csakis az ő döntése számít.”

***

„Thomas Merton mondta: A lelki élet voltaképpen maga a szeretet. Nem azért szeretünk, mert jót akarunk cselekedni, segíteni akarunk, vagy meg akarunk védelmezni valakit. Ha így volna, egyszerű tárgynak tekintetnénk a másik embert, magunkat pedig nagylelkűnek és bölcsnek tartanánk. Ennek semmi köze nincs a szeretethez. Szeretni annyi, mint közösséget vállalni a másikkal és meglátni benne az isteni szikrát.”

***

„Kockáztatnunk kell - mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen.Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek.A boldogság sokszor áldás - de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér - de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza.Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint - hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban? Mit csináltál azokkal a talentumokkal, amelyeket rád bízott a Mestered? Elástad mindet egy mély gödörbe, mert féltél, hogy elveszíted őket. Íme hát az örökséged: a bizonyosság, hogy eltékozoltad az életed."Szerencsétlen az, aki hallja ezeket a szavakat. Mert ettől kezdve már ő is hinne a csodákban, életének mágikus pillanatait azonban örökre elveszítette.”

***

„Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg.”

„Néha mindannyiunkat hatalmába kerít valami megmagyarázhatatlan szomorúság, amin sehogy sem tudunk úrrá lenni - mondta. - Rádöbbenünk, hogy elmúlt a mágikus pillanat, anélkül, hogy csináltunk volna valamit, s az élet többé nem fedi fel előttünk csodáit.”

„Mert a valóságban egy szerelemnek lehetségesnek kell lennie. Lehet, hogy nem talál azonnal viszonzásra, de csak akkor képes életben maradni, ha legalább van rá remény - bármilyen távoli is -, hogy meghódíthatjuk a szeretett lényt.”

***

„Ha el tudnám engedni magam teljesen, még ha csak egyetlen hétvégére is, egészen más íze lenne az esőnek, ami az arcomba esik.”

„Az ő félelmeit nem ismerem, de a magaméit igen. És nem kellenek új félelmek, elég az, ami van.”

„Nagy árat kell fizetnem azért a kevésért, amim van. Annyi mindenről le kellett mondanom, amit szerettem volna, annyi útról le kellett térnem, amin tovább mehettem volna! Föláldoztam az álmaimat egy fontosabb álomért: a lelki békémért. Nem akarom elveszíteni ezt a békét.” 

***

„Csodálom a küzdelmet, amit a szíved ellen folytatsz" - mondta az étteremben. De nagyon téved. Ezt a küzdelmet már régen befejeztem. Már régen legyőztem a szívemet. És nem fogok beleszeretni az elérhetetlenbe.”

***

„A Másik az az ember, akivé neveltek, de aki mégsem én vagyok. A Másik az az ember, aki azt hiszi, hogy mindenkinek kötelessége az egész életét arra áldozni, hogy pénzt gyűjtsön, nehogy öregkorára éheznie kelljen. Addig gyűjtöget, addig tervezget, míg végül egyszer csak azt veszi észre, hogy nemsokára meghal, pedig nem is élt. De akkor már késő.”

***

„Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb,  ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk, miért harcoltunk.”

***

„De az is igaz, hogy miközben mesélt, mintha csak magamat láttam volna: a félelmeimet, a bizonytalanságomat, azt, hogy nem merem beleélni magam semmibe, ami jó - mert mi van, ha holnap vége lesz, és szenvedni fogok.”

***

„Elképzeltem, milyen jó lenne így élni. Milyen jó lenne vidámnak, kíváncsinak, boldognak lenni. Minden pillanatot mélyen átélni, magamba inni az életet. Újra hinni az álmokban. Tudni harcolni azért, amit el akarok érni.”

***

„Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy engem is magával ragadjon a zene, s megszabadítson a félelemtől és bűntudattól, s mindig emlékeztessen arra, hogy sokkal jobb vagyok, mint hiszem, sokkal erősebb vagyok, mint gondolnám.”

***

„A férfiaknak mindig mindenre megvan az okuk. - felelte a Másik. De a vége akkor is az, hogy otthagynak bennünket.”

„Azt hiszem, hogy a szerelem is akkor mutatkozik meg, ha bátran harcolunk érte. S ha elég bátrak voltunk, és megtaláltuk, végül még több szerelmet vonzunk magunkhoz. Ha egy valaki minket akar, mindenki minket akar. Ha azonban magányosak vagyunk, még magányosabbak leszünk. Furcsa az élet.”

***

„Ez azonban azt is jelenti, hogy ha belátjuk, hogy Isten boldogságra teremtett minket, akkor el kell fogadnunk, hogy ha szomorúak vagyunk, azt csak magunknak köszönhetjük.”

***

„-Látod ezeket a hegyeket körülöttünk? - kérdezte. - Ők nem imádkoznak, ők maguk az Isten imái. Mert megtalálták a helyüket a világban, és ott is maradnak. Már itt voltak, mielőtt az ember fölnézett az égre, meghallotta a mennydörgést, és feltette a kérdést, hogy ki teremtette mindezt. Megszületünk, szenvedünk, meghalunk, de ezek a hegyek még mindig itt lesznek. Eljön a pillanat, amikor majd el kell gondolkodnunk azon, hogy megéri-e ennyit erőlködni. Miért ne lehetnénk mi is olyanok, mint ezek a hegyek: bölcsek, maradiak, helyhez kötöttek? Minek kockáztatni? Mi értelme megváltoztatni néhány tucat embert - akik rögtön el is felejtik, mit tanítottunk nekik, és új kalandok után néznek?”

***

„De az, hogy beléptünk abba a templomba, tényleg egy jel volt. Annak a jele, hogy a történetek vége mindig szomorú.”

***

„Vannak olyan pillanatok, amikor igenis kockáztatnunk kell, őrült lépéseket kell tennünk.”

***

„Aki szeret, annak egyformán képesnek kell lennie elveszítenie és megtalálnia önmagát."

„A szerelem tele van csapdákkal. Eleinte, amikor ki akar bontakozni, elvakít a fénye és nem engedi, hogy észrevegyük az árnyékokat, amelyeket pedig éppen ez a fény idéz elő.”

***

„Vannak emberek, akik egész életükben veszekednek valakivel, veszekednek önmagukkal, veszekednek az élettel. Az ilyenek élete egyfajta színdarab, amelynek ők írják a szövegkönyvét, méghozzá a saját kudarcaik alapján.
De legrosszabb az, hogy ezeket a színdarabokat nem lehet egyedül előadni. Így aztán más szereplőket is be kell vonniuk a játékba.
Ők állandóan az élet igazságtalanságáról panaszkodnak és azt kívánják tőlünk, hogy helyeseljünk, tanácsokat adjunk és egyáltalán: vegyünk részt a színjátékukban.
Vigyázz, ebből a játékból csak vesztesként lehet kikerülni.”

***

„A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.”

***

„Csak az képes boldogságot hirdetni, aki maga is boldog.”

***

„Egy kettéhasadt birodalom nem képes megvédeni magát a támadásoktól. Egy kettéhasadt ember nem képes méltósággal szembenézni az élettel.”

***

„Ha fájnia kell, akkor most fájjon. Mert előttem áll az egész élet és a lehető legteljesebben ki akarom használni. Ha választania kell, hát válasszon hamar. Én várni fogom. Vagy elfelejtem. A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogy döntsünk.”

***

„Évekig harcoltam a saját szívem ellen, mert féltem a bánattól, a csalódástól és a szenvedéstől. Mindig tudtam, hogy az igazi szerelem mindezek fölött áll és hogy még meghalni is jobb, mint szerelem nélkül élni. Ha csupa szenvedés és csalódás és magány az ára, akkor is megéri szerelmesnek lenni.”

***

„A szerelmet csak akkor találjuk meg, amikor szeretünk.”

***

„A szerelem nem kérdezhet sokat, mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni, elkezdünk félni is. Megmagyarázhatatlan félelem ez, nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni. Talán attól félünk, hogy a másik megvet, hogy visszautasít, hogy megtörik a varázs. Lehet, hogy nevetségesen hangzik, de így van. Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik. Kockáztatni kell.”

„De hiszem, hogy Isten az ő végtelen bölcsességében a poklot a paradicsom közepében rejtette el. Mégpedig azért, hogy kénytelenek legyünk mindig résen lenni.”

***

„Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol, miközben egyre csak várod és várod, epedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.
Akkor aztán már nem is tudod, mit mondjál. Az órákig tartó várakozás feszültté tett, a feszültség félelemmé alakult, a félelem pedig meggátolja, hogy kimutasd az érzelmeidet.”

***

„Aki képes uralkodni a testén, az a lelkén is képes.”

***

„Kövesd az álmaidat, változtasd meg az életed és lépj rá Isten ösvényére. Tégy csodákat, gyógyíts, prófétálj. Hallgass az őrangyalodra. Változz meg. Legyél harcos, és harcolj boldogan.”

***

„Az átalakulás pillanataiban születnek a mártírok. Ahhoz, hogy az emberek követhessék az álmaikat, másoknak föl kell áldozniuk magukat. El kell viselniük, hogy nevetségessé válnak, üldözik őket, és nem hisznek nekik.” 

***

„Micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi.”

***

„Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amit a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és elhatározta, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amit már nem volt hova tűzni.”  

***

„Azon az éjszakán lefeküdtem a fagyos földre, és rögtön elkábított a hideg. Egy pillanatra átvillant az agyamon a gondolat, hogy meg is halhatok, ha nem szerzek valami meleg ruhát - de kit érdekel? Minden, ami fontos volt az életemben, egy hét alatt történt velem - és egy perc alatt szertefoszlott, még arra se volt időm, hogy megszólaljak.A testem remegni kezdett a hidegtől, de nem törődtem vele. Majd csak abbahagyja - ha már minden energiáját elpazarolta arra, hogy felmelegedjen. Akkor végre megpihenhet. És magához ölel a halál. Több mint egy óráig remegtem. És akkor rám köszöntött a mélységes nyugalom. Mielőtt végleg lehunytam a szemem, anyám hangját hallottam. Egy történetet mesélt, amit gyerekkoromban többször is elmondott, csakhogy akkor még nem is sejtettem, hogy rólam szól.”

***

„Soha nem ítélhetjük meg mások életét. Mindenki csak a maga fájdalmait és lemondásait ismeri. Lehet, hogy úgy érzed, jó úton jársz, de soha ne gondold, hogy ez az egyetlen helyes út.
Jézus mondta: Atyám házában sok lakás van. A képesség Isten adománya. De nem vagyunk kevésbé értékesek akkor sem, ha egyszerű, emberhez méltó életet élünk, szeretjük felebarátainkat és szorgalmasan dolgozunk. Máriának volt egy földi jegyese, aki a névtelen munka értékét szimbolizálja. S bár háttérbe szorult, mégiscsak ő szerzett élelmet és tetőt családja feje fölé. Nélküle sem a felesége, sem a fia nem teljesíthette volna a feladatát. Az ő munkája ugyanolyan fontos.”