« Lelkes Miklós: Húsvéti álom   Stephen King: Állj ki mellettem »

2007. április 9., hétfő

Harcos Katalin: Még várlak…

Minden óra és perc közelebb hoz.
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
te adsz majd színt, amíg beléveszel.

Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesüve szinte már csodás…

De a verőfény után is szép lehet
a lenyugvó Nap sugározta pír…
Az alkony még hozhat olyan szépeket,
milyet csak ember elképzelni bír.

Várom hát, hogy mégis megjöjj végre!
Úgy várlak már, miként egy Messiást.
Utolsó ajándékként életemben
elképzelem, hogy végre rám találsz.

Rám nevetsz, szemedben szikrák gyúlnak
amint megérintem az arcodat.
Derűs szívvel magamhoz ölellek,
s közben fülem beissza halk szavad.

Még egyszer szép leszek. Utoljára.
Csak, hogy téged boldoggá tegyelek.
Nem nézek félve éveim sorára,
s hálásan szorítom a két kezed.

Te átölelsz, és én úgy szeretlek,
ahogyan nő már csak akkor szeret,
ha tudja, hogy már nem kap több szerelmet,
mint az utolsót… az egyetlen egyet.

Még várlak… bár alig hiszem már rég,
hogy mégis egyszer majd megérkezel.
Szívemben most is ott lebeg az árnyék,
pedig tudom, hogy bízni, s hinni kell.

Eddig 1 komment érkezett ()

  • 1.  Liliom
    2008. 05. 27. 22:42

    Szia gratulálok az oldalhoz, jó érzés itt lenni.
    Ajándékul egy vers Nektek!

    Zimonyi Zita
    (töprengés)

    elröpíti-e hozzád a gondolat
    érzékekről felszálló óhajomat,
    a sürgetést, hogy jöjj hamar,
    elröpíti-e hozzád a gondolat,
    hogy két ág puha-pihe tövén
    esengve hív-vár a fészekmély,
    elröpíti-e a gondolat sietve
    verdeső vágyamat szívedhez,
    hogy véss kőtábla-szívedbe?

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.