Kovács Ákos: Közömbös gyógyító ének
Kiírlak magamból, meggyógyulok.
Állok melletted, mint máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem,
érzem.
Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek Rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap.
Mint egy perce még.
Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz.
Már nem akarom megsimogatni a fejed, nyugtatón és forrón és kinevethetően és banálisan.
Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj.
De mosolygok is Rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit.
Hétköznapi leszek Veled.
Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk.
Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj.
Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye, mindegy?
Gondolsz - e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz?
Jó így?
Így jó most?
Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek.
Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással.
Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi.
A halálos közömbösség.
A csend, mint sikoly.
Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok.
Kiírlak.
Magamból.
Csak rám ne nézz.
)
SZIA ZSÖMI!
Én is voltam hasonló élethelyzetben és így szalasztottam el azt, akit igazán szerettem, szeretek és mindig is szeretni fogok...
nem mertem lehorgonyozni mellette, talán mert ki akartam magam még élni, de üres maradt az életem és tudom, hogy Vele teljes lenne.
Én is féltem kimondani Neki sok mindent, csak tudod: " A félelem a hit fordítottja..."
Miért kéne elfelejteni azt, akit szeretünk?! Miért kéne nélküle élni?! Magányosan, de mégis emberekkel körül véve?!
Akkor kell lépni, amikor még frissek a dolgok, mert idővel egyre nehezebb lesz és az ember egyre gyávább ahoz, hogy lépjen. Most még kis lépés lenne, de később óriási, és nem tudhatod, hogy a másik nincs-e ugyanebben a helyzetben, hogy lépne, de nem mer...
Szia Babagyöngyszem! Köszi és igazad van, és most már tudja hogy mi van,le irtam neki ezt a verset,csak sajnos már késő. És a legrosszabb az hogy nap mint nap együtt vagyunk találkozunk,és pont ugy zajlik minden mint ahogy a versben le van irva, a szívem szakad meg ha csak rá nézek.. Szia.
Kedves Zsömi!
Én már eljutottam arra a szintre, amit egy versembe foglaltam bele:
Véres szív
Várlak(?)
Csak egyszer... had lássam arcod még!
Mint akkor, amikor a naplementében átöleltél...
... a gáton álltunk, mint a természet vad urai,
de azóta, amióta elmentél, nincs más, csak a durva kín.
Tegnap még úgy éreztem,
csak egyszer... had érintselek meg!
De ma már nem is nézlek,
ha becsukom elárvult két szemem.
Kaptam Tőled régen mindent...
...kivéve ami kell egy szerelmes nőnek...
azt, hogy Ma is velem legyél és kimondhassam...
hogy egész életemben Téged vártalak...
...már csak várlak... és várlak,
de már nem, nem jössz el...
...nem maradt más, mint árnyak és vágyak,
amik majdnem megöltek...
De élnem kell!
Veled vagy nélküled...
...mert éreznem kell...
...hogy véres szívem nem hűlt el... akkor sem, ha Te, hiányoddal 'megdöfted'...
(a sok ... azt jelzi, hogy sok időnek kellett eltelnie, amire ezt tudtam érezni)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
"Boldoggá az tehet,
aki boldogtalanná is."
"Az igazit elhagyjuk
a többiért, a többit
az igazi miatt."
látogató olvassa a blogot.

Fantasztikus ez a vers-ének. Magába foglalja mindazt amit érzek éreztem és mindazt amit féltem ki mondani,amit ki kellett volna mondanom, amiböl talán rá jött volna hogy mit is érzek-éreztem iránta.És akkor talán nem igy végzödött volna......