« Müller Péter: de a méltóságotokat: soha    Ami a legjobban fáj... »

2007. június 24., vasárnap

Ágai Ágnes: Emlékezlek 

Igen, már tudlak emlékezni,
már időtlenedtél az időben.
Nem kérdezem, hány éve,
hiszen nem mérhetlek naptári évben. 

Valahol gyökeret eresztettél,
s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul.
Megálltál. Véglegesedtél.
Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe.
Elhelyezkedtél.
Fölém borulsz, védőernyőként
rám sátorozod emlékképedet. 

Magamra tetováltalak,
bőrömre karcoltalak,
belém égettem alakod eleven mását,
és nézem a hamisítón visszatükrözőt. 

Már nem változol,
nincs elcsúszó hangsúly,
nincs szemrebbenés,
nincs előre, hátra,
oldalt mozdulás. 

Viszlek magamon magammal,
múltam talapzatára állítalak,
és köréd fonom örökre
lelkem versekbe bujtatott
szép, könnyes hódolatát.

 

Eddig 1 komment érkezett ()

  • 1.  Artzt Tímea
    2009. 08. 06. 10:35

    Ágai Ágnes kiválló író, én még csak most találtam rá véletlenül, amikor költői vénámat vizsgálgattam. De a vele való megmérettetésben szinte mindenki alul maradna. Mély, érett világlátás, gyönyörű nyelvezet jellemzik. Könnyeden játszik a szavakkal a legsúlyosabb gondolatok,a legmélyebb emberi pillanatok közepette. Képei elénk gördülnek, és fényesen, ragyogóan fedik fel magukat.

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.