« Falus Juli: Te-hiány    Földeáki-Horváth Anna: Megnyitott ajtó »

2008. február 21., csütörtök

 

„Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.”

/ Osho /

 

 


  • Kategóriák: Osho

Eddig 1 komment érkezett ()

  • 1.  Fodir
    2008. 08. 02. 16:27

    Tényleg minden csak egy pillanat...amikor elolvastam az idézetet könnyes lett a szemem, és a 3 éve elhunyt drága édesanyám jutott eszembe...egy pillanat alatt.
    Osho mindig szíven talál
    Köszi

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.