« Osho: Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol...   Stephanie Ericsson: A fájdalom senkit nem kímél... »

2008. február 22., péntek

 

Földeáki-Horváth Anna: Megnyitott ajtó

Vágyaim és érzékeim örökre lezártnak vélt ajtaján bekopogtál.
Évek óta vártam érkezésed, most mégis megrémített jelenléted kézzelfoghatósága.
Kinyissam a kaput, beengedjelek?
Bizonytalan, érzékiségemet már félig felkeltett félelmemben annyit feleltem elváltoztatott hangon, hogy akiért jöttél, nincs itthon, de minden valószínűség szerint meg fog érkezni.
Te hitted is meg nem is, tétováztál, s végül továbbmentél. 
Most várom, mikor kopogsz ismét, hogy immár saját hangomon válaszolva kinyissam neked az ajtót.  

Kezem már a kilincsen.

Eddig 1 komment érkezett ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.