« Földeáki-Horváth Anna: Megnyitott ajtó    Roger Martin du Gard: Minden szenvedélyes szerelem mélyén... »

2008. február 23., szombat

 

„A fájdalom senkit nem kímél. Öl, butít, nyomorba dönt. A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba.
Megtanít, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság.
Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek.
Alázatossá tesz.
Beárnyékol.
Megfeketít.
Kivilágosít.
A bánat új embert farag belőled, ha közben nem pusztulsz bele.” 


/ Stephanie Ericsson /

 

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.