« Napsütötte Toscana   Helen Fielding - Az elhagyásban nem az a legrosszabb... »

2009. április 15., szerda


„Nem volt olyan fényes vagy valószínűtlen ígéret, amit a remény a fülembe ne sugdosott volna. Felét se hittem a susogásának; sőt, úgy tettem, mintha csak nevetnék rajta; mégis, jobban hittem benne, mint ahogy magamnak bevallottam; különben miért dobbant akkorát a szívem, ha kopogást hallottam az ajtón.”

/ Anne Bronte /

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.