« Helen Keller - Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő...   László Noémi - Hányszor »

2009. július 22., szerda


 

„Valami hajszol engem.
Mintha mindig elszalasztanék valamit.
Utánakapok, megszerzem, és akkor kiderül, hogy nem volt semmi. És én megint másvalami után kapkodok.
Előre tudom, hogy ugyanúgy végződik majd az is, mint a másik, de nem bírom kihagyni. Hajszol, üldöz, aztán egy ideig elfoglal, de megint csak elhagy, és marad az
üresség;
olyan ez, mint az éhség, mindig újra elfog.”


/ Erich Maria Remarque /


Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.