2011. február 19., szombat

 

Pablo Neruda: Száz szerelmes szonett

11.


Éhes vagyok a szádra, hangodra, hajzatodra,
evés nélkül, némán járok az utcán,
nem táplál a kenyér, feldúl a hajnal,
lábad vízcsobogását hajszolom csak egész nap.

Folyton csak éhezem sikamló kacajodra,
kezedre, melynek színe mint tömött csűr,
éhes vagyok a körmöd halvány drágakövére,
a bőrödbe harapnék, mint kemény mandulába.

Harapnám a sugárzást, mely szépségedbe égett,
a gőgös, messzi arcon a rátarti kis orrot,
harapnám szempilláid alatt a tünde árnyat,

s éhezve így megyek, az alkonyt szimatolva,
úgy kereslek-kutatlak, téged s szíved, a forrót,
akár egy pumát Quitratúl rengetegében.

Somlyó György fordítása

 


 

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.