
Pablo Neruda: Száz szerelmes szonett
11.
Éhes vagyok a szádra, hangodra, hajzatodra,
evés nélkül, némán járok az utcán,
nem táplál a kenyér, feldúl a hajnal,
lábad vízcsobogását hajszolom csak egész nap.
Folyton csak éhezem sikamló kacajodra,
kezedre, melynek színe mint tömött csűr,
éhes vagyok a körmöd halvány drágakövére,
a bőrödbe harapnék, mint kemény mandulába.
Harapnám a sugárzást, mely szépségedbe égett,
a gőgös, messzi arcon a rátarti kis orrot,
harapnám szempilláid alatt a tünde árnyat,
s éhezve így megyek, az alkonyt szimatolva,
úgy kereslek-kutatlak, téged s szíved, a forrót,
akár egy pumát Quitratúl rengetegében.
Somlyó György fordítása

)
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
"Boldoggá az tehet,
aki boldogtalanná is."
"Az igazit elhagyjuk
a többiért, a többit
az igazi miatt."
látogató olvassa a blogot.
