
„Nem volt olyan fényes vagy valószínűtlen ígéret, amit a remény a fülembe ne sugdosott volna. Felét se hittem a susogásának; sőt, úgy tettem, mintha csak nevetnék rajta; mégis, jobban hittem benne, mint ahogy magamnak bevallottam; különben miért dobbant akkorát a szívem, ha kopogást hallottam az ajtón.”
/ Anne Bronte /

"Boldoggá az tehet,
aki boldogtalanná is."
"Az igazit elhagyjuk
a többiért, a többit
az igazi miatt."
látogató olvassa a blogot.
