Dalszöveg bejegyzései



2010. február 3., szerda

Crystal : Hullócsillag

 

Nekem ott van az otthon
Ahol te haza vársz
S hogyha fázom az éjben
Forró karodba zársz
Ha a holnaptól félek
Nekem te adsz erőt
És csak veled látom
Szépnek a jövőt
Nekem az lett a sorsom
Soha ne adjam fel
Mit mások könnyen megkapnak
Azért harcolnom kell
De már nem leszek más
Mert csak így vagyok én
Most kérlek állj mellém

 

Ha az égen nem látod,
Hogy hol vagyok
Akkor küldök neked hullócsillagot
Csak kívánnod, kívánnod kell
És újra velem leszel

 

Gyere most kell hogy érezz
most van még idő
Félek, holnap majd mindent elmos az eső
S újra indulnom kell
Újra elmegyek én
Most kérlek állj mellém

 

Ha az égen nem látod,
Hogy hol vagyok
Akkor küldök neked hullócsillagot
Csak kívánnod, kívánnod kell
És újra velem leszel



2009. június 20., szombat

Groovehouse : Legyen ez egy őrült vágy

Mond mit adhatnék neked?
Te más vagy mint én!
Mégis álmodom veled!
Eltévedhetnék...
Elképzelt érintés az éjben,
Nem bűnös vallomás!
Nekem ott aki véd, aki vár, aki félt,
Nem történt semmi más!

Legyen ez egy őrült vágy!
Legyen ez egy őrült kéj!
Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó...
Legyen ez egy őrült kéj,
Egy pillantás, egy álom, égi fény,
Mi sosem lesz enyém!

Volt, hogy elhittem neked,
Minden szép lesz.
Vár egy újabb állomás,
Veled egy újabb élet.
Kettőnkről szólt egy tánc az éjben,
És tudtam nincs tovább...
Nekem ott aki véd, aki vár, aki félt,
Nem történt semmi más...

Legyen ez egy őrült vágy!
Legyen ez egy őrült kéj!
Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó...
Legyen ez egy őrült kéj,
Egy pillantás, egy álom, égi fény,
Mi sosem lesz enyém!

Kell néha más szívével láss,
Ne engedd túl közel hozzád.
Egy néma perc, egy pillantás,
Legyen ennyi, semmi más...

(Legyen ez egy őrült vágy... Őrült vágy...)
Mit el nem mondhat szó...
(Őrült vágy...)
Őrült vágy...
Legyen ez egy őrült kéj...
Legyen az enyém!
Mit el nem mondhat szó...
(Őrült vágy...)
Legyen ez egy őrült kéj...
Egy pillantás egy álom,
Égi fény, mi sosem lesz enyém!
(Őrült vágy...)
Legyen ez egy őrült vágy,
Legyen ez őrült kéj,
Legyen az enyém, mit el nem mondhat szó...
Legyen az enyém...

Legyen az enyém...


2009. május 5., kedd

Secret Garden - Simply You

You're not alpha not omega
You're not New York, you're not Vegas
Simply you
You're not major, you're not minor
You're not L.A., you're much finer
Simply you

I can't paint it, I can't play it
There's no other way to say it
Simply you
I don't care who comprehends it
My whole world begins and ends with
Simply you

You're my train from every station
You're my final destination
Simply you
When I'm losing, when I'm winning
You're in every song I'm singing
Simply you.

I can't paint it, I can't play it
There's no other way to say it
Simply you
I don't care who comprehends it
My whole world begins and ends with
Simply you

You're the dance and you're the dancer
You're the call and you're the answer
Simply you
I don't mean to overstate it,
There's no need to complicate it
Simply you.

I can't paint it, I can't play it
There's no other way to say it
Simply you
I don't care who comprehends it
My whole world begins and ends with
Simply you

I don't care who comprehends it
My whole world begins and ends with
Simply you
Simply you


2009. május 4., hétfő

„Ha törődnénk egymással sírás helyett,
Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett,
Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett...”

/ Nickelback: If Everyone Cared /

 


2007. december 4., kedd

 

Ágnes Vanilla : Ígéret 

Miért van az, hogy ami jó nekünk
Az a holnapot sosem éli túl
Miért? Hogy az ami jó, hogyha vége van olyan mélyre húz
És hol vagy már? Mondd mi kell még?
És miért nem jössz, és miért nem jössz, ha élsz? 

Hát élj, úgy ahogy érzed azt amit a szíved húz
Ahogy érzed, hogy akarod azt amit én
Amit igért az Isten a legelején
Hát élj, úgy ahogy érzed azt amit a szíved húz
Ahogy érzed, hogy akarod azt amit én
Amit ígért az Isten a legelején 

Miért van az, hogy ami jó nekünk
Az a holnapot sosem éli túl
Miért? Hogy az ami jó hogyha vége van olyan mélyre húz
És hol vagy már? Mondd mi kell még?
És miért nem jössz, és miért nem jössz? 

Amit igért az Isten
Még a legelején
Ugye emlékszel?



2007. november 28., szerda

Csézy: Nem kell Neked más 

Sosem mentél még messze el,
Sosem mondtad, hogy más is kell.
De így sem túl nagy a távolság,
Míg várok rád…
Zsebed mélyén egy gyűrött kép,
Amíg hordod, nem kell félnem még.
Ha vetsz rá egyetlen pillantást,
Érzed már…
Végül hazatalálsz
Bárkiben bármit is látsz,
Úgyis érzed, nem szebb s nem is jobb,
Csakis más.
Végül hazatalálsz
Bárhol is jársz
Nem kell Neked más.
Az otthon érzés, mely most is vár,
Több egy tünékeny ábrándnál
Csak egyszer így gondolj vissza rám,
És érted már…
Végül hazatalálsz,
Bárkiben bármit is látsz,
Úgyis érzed, nem szebb s nem is jobb,
Csakis más.
Végül hazatalálsz
Bárhol is jársz
Hisz nem kell Neked más.

 

MP3



2007. október 12., péntek

 

 

Dolhai Attila: Az ég tudja miért 

Hát elmúlt a perc és nem tudom okát.
Minden nap hozzád, hozzád láncolt már.
Egymásnak oltottuk a szerelem édes szomját.
Az életem voltál, de ez most véget ért.
Nem köszöntél el, csak az ég tudja, hogy miért! 

Karodba akarom érezni, ahogy a szív ver!
Akarom tudni, hogy újra hívsz, újra hívsz egyszer!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Szemedbe látni a vágyat, amivel kértél.
Akarom tudni, hogy mellettem soha nem féltél!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!  

Most minden elrejt, elbújtat tőlem.
Most keserű a csend, hogy elvesztettelek.
Csak képzelem, hogy voltál, így nyugtatom a lelkem
Egy visszatérő álom, ami lassan véget ért.
Nem köszöntél el, csak az ég tudja, hogy miért.  

Karodba akarom érezni, ahogy a szív ver!
Akarom tudni, hogy újra hívsz, újra hívsz egyszer!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Szemedbe látni a vágyad, amivel kértél.
Akarom tudni, hogy mellettem soha nem féltél!
Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!  

Itt hagytál, az ég tudja miért!
Itt hagytál, az ég tudja miért!


2007. július 22., vasárnap

 

Amíg őriz a szemed,
Amíg lehunyt szemmel látsz,
Lehet elmegyek, de itt leszek,
A lábnyomomban jársz.
Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz,
egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz,
Nézd itt az arcodon, egy csepp, hogy eltévedt!
Sose bánd, ne szégyelld!
Egy cseppnyi bánat ébredt ma értem és érted.
aki álmomra ügyelt,
Hogyha gonosz hold kelt fel,
Ki a kedvemért jövőt remélt,
az hogyan hagyhat el?
Aki járt minden úton, aki ismert minden szót,
Ki száz szavamnak hangot adott,
Többé sose szól?
A szívben, ha mennydörög,
S a szemre felhő száll,
Zápor, ha szakad, új folyó, ha fakad:
Miért fáj, miért fáj?
Amíg őriz a szemed, Amíg érez a kezed,
Amíg éltet a szíved, ne félj!

/ Geszti Péter - A dzsungel könyve (musical) : Amíg őriz a szemed... /


2007. június 15., péntek

Boldogság gyere haza    

Két szoba közt a csend de végtelen nagy távolság.
S mi otthonunknak hívtuk egykor ezt a két szobát.
Esténként úgy vártalak, tudnod kell ez nem panasz,
és nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem. 

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
gyere haza csak ennyi kell! 

Néha féltem hogyha nagyon megnéztél egy csinos lányt,
de elfeledtem mindent úgy öleltél éjjel át.
És ma sincs nálam boldogabb,ha velem vagy s ez nem panasz,
és nem sírok ne félj,csak erős ez a fény attól könnyezem! 

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jösz nem érdekel!
gyere haza csak ennyi kell! 

Kint sűrübb lett a homály az utca zaj is elcsitult,
nézem ahogy csöndben álmodik a kisfiunk.
Én gyűlölöm az álmokat,s te tudod hogy ez nem panasz,
és nem tudom miért hisz sírni szeretnék, most mégsem könnyezem. 

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Gyere haza csak ennyi kell! 

Boldogság gyere haza,
késő van gyere haza,
honnan jössz nem érdekel!
Nekem elég hogy itt leszel! 


2007. május 11., péntek

 

Kylie Minogue-Nick Cave: Where The Wild Roses Grow 

They call me The Wild Rose
But my name was Elisa Day
Why they call me it I do not know
For my name was Elisa Day 

From the first day I saw her I knew she was the one
As she stared at my eyes and smiled
For her lips were the colour of the roses
That grew down the river, all bloody and wild 

When he knocked on my door and entered the room
My trembling subsided in his sure embrace
He would be my first man, and with a careful hand
He wiped at the tears that ran down my face 

They call me The Wild Rose...

On the second day I brought her a flower
She was more beautiful than any woman I'd seen
I said, "Do you know where the wild roses grow
So sweet and scarlet and free?"

  On the second day he came with a single red rose
He said: "Will you give me your loss and your sorrow?
"I nodded my head, as I lay on the bed
If I show you the roses will you follow?" 

They call me The Wild Rose...

On the third day he took me to the river
He showed me the roses and we kissed
And the last thing I heard was a muttered word
As he knelt above me with a rock in his fist 

On the last day I took her where the wild roses grow
And she lay on the bank, the wind lied as a thief
As I kissed her goodbye, I said, "All beauty must die"
And lent down and planted a rose between her teeth

   

They call me The Wild Rose...

 

Ahol a vadrózsák teremnek 

Vadrózsának hívtak
pedig a nevem Elisa day volt.
Nem tudom miért hívtak így,
hiszen a nevem Elisa Day volt.

Amikor először mosolyogva a szemembe nézett
tudtam, hogy rá vártam.
Az ajka olyan vérvörös és vad volt,
mint a rózsáké a folyóparton. 

Kopogott az ajtómon, belépett a szobába
És a remegésem megszűnt erős karjaiban.
Ő volt az első férfi az életemben.
Óvatosan törölte le az arcomon legördülő könnycseppet. 

Vadrózsának hívtak… 

A második napon egy szál virágot hoztam neki.
Sosem láttam hozzáfogható szépséget.
Megkérdeztem: "Tudod hol nevel a természet ilyen édes,
skarlátvörös, buja vadrózsákat?"

A második napon egy szál vörös rózsával érkezett és megkért
Adjam át neki magamat és a bánatomat.
Feküdtem az ágyon, és csendesen bólintottam.
"ha megmutatom a rózsákat, követsz engem?”- kérdezte.   

Vadrózsának hívtak… 

A harmadik nap levitt a folyóhoz.
Megmutatta a rózsákat és megcsókoltuk egymást.
Az utolsó hozzám érkező hang egy elhaló szó volt.
Miközben egy kődarabot szorongatva állt mellettem.  

Az utolsó napon elvittem oda, ahol a vadrózsák teremnek
Feküdt  a parton és egy tolvaj szellő ellopta búcsúcsókom szavát:
"Minden szépségnek meg kell halnia."
Odahajoltam és betettem egy szál rózsát a fogai közé. 

Vadrózsának hívtak…

 


2007. május 6., vasárnap

 

 Szomorú Vasárnap 

Szomorú vasárnap száz fehér virággal
Vártalak kedvesem templomi imával
Álmokat kergető vasárnap délelőtt
Bánatom hintaja nélküled visszajött
Azóta szomorú mindig a vasárnap
Könnycsepp az italom, kenyerem a bánat 

Szomorú vasárnap 

Utolsó vasárnap kedvesem gyere el
Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel
Akkor is virág vár, virág és koporsó
Virágos fák alatt utam az utolsó
Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak
Ne félj a szememtől, holtan is áldalak 

Utolsó vasárnap

 


2007. április 25., szerda

 

Koltay Gergely - Benkő Péter - Szulák Andrea:

Szeretlek

Szeretlek, csak szeretlek.
A mennyben és a földön is, legyen szent a Te neved.
Mint mindennapi kenyerünket, úgy add magad nekem, most és máskor is.
Jöjjön el az én országom, ahol szerethetlek téged.
Hiába szeretsz mást, s ő is akar téged.
Legyen meg az akaratom itt lenn a földön,
mert én szeretlek akkor is, ha már nincs miért.
Ha már nem kell senki kölcsön.
Ha már tudják, ha már tudhatják mások is, én belehalok, tudom,
de mégis, de még akkor is, mert szeretni kell lemondva,
szeretni kell várva, összekulcsolt testek izzadt nyomorával.
Pedig jó lenne úgy, ahogy én szeretném, jó volna úgy, ahogy szeretnéd még.
Ne eresszük szerelmünk idő előtt sírba,
ne álljuk a gödör szélén, tehetetlen, sírva,
Meg fogok halni, s nem értettél meg semmit,
meg fogok halni, és nem tudtam adni, nem tudtam csak ennyit.
Nem tudtam mondani, amit kellett volna,
csak élni akartam, s játszani, játszani, nem félni,
 játszani neked a reggelt a nap első sugarával,
a reggelivel melyet ágyba hozok annak, ki kedvesem eljátsza.
Ahogy a földön, úgy a mennyben is,
te mást szeretsz, én téged,
hogy engem fogsz szeretni, sohasem ígérted,
te nekem vagy, de ugyanúgy másnak,
Krisztusnak jó vagyok, de bohócnak gyáva.
Messze vagy, de legyek bárhol is, szeretlek,
Csak szeretlek, csak akkor is, még akkor is
Szeress vigyázva, ne szeress bántva,
Szeress, mert a látszatnak, könny lesz egyszer ára.
Borzas szerelmünket ki fésüli újra?
Hogyan jutunk a semmiből a mindeneken túlra?
Ámen



2007. április 19., csütörtök

 

Benkő Péter: Ha most  

Ha most kérdeznél, elmondanám.
Volt egyszer egy este amikor,
mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei,
tudtam téged kereslek.
Fáztál, és takarót adott neked a szeretet,
s egy pincér, meg a sötétség puha teste,
a bátortalan vágy, hogy valakit ismét szeressek,
Mert féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek.

Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok,.
lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok..
Már tudom, semmi sem volt igaz,
már tudom, illúzió volt minden.
Nem volt igaz az ölelés...
De nem fáj már: a „Nincsen”.

Most már szinte mindegy, mit írtam akkor,
mit éreztem éppen.
Már nem karcolt több csíkot a bánat az éjszakai égen.
Ne mondj semmit még, mert véget ér az álom.
Felébredünk, s egymásra nézve semmit sem találunk.
Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba,
szorítjuk a semmit, mert nem tudhatjuk mi jön még
meddig tart: a Meddig?

Ne mondj semmit még, így szótlanul szeretlek.
Olyannak, mint a kép: mit önmagamnak festek.
Csak annyit mondj majd egyszer:
Jó reggelt... az éjszakánknak vége.
S megkapod az életet, az életért cserébe.

Most legyünk csendben, mert ránk zuhant az ég.
Felállni nem lesz könnyű, hallgassunk most még...



2007. április 13., péntek

 

Benkő Péter: Most még

Most még ne mondj semmit, majd akkor ha megjöttél.
Most még ne mondj semmit, csak akkor ha döntöttél.
Még ne mondj semmit, addig míg nem érted, mit tettél.
Ne mondj semmit még, mert nem vagy, nem jöttél.
Most még nem létezünk, csak játszunk, csak játszunk, hogy élünk.
Mert ez nem az amit akartunk, mert amit akartunk attól félünk.
Most még ne add nekem, mit mástól elvettél,
Most még ne mondd, már akkor, már akkor szerettél.
Most még ne mondj semmit, majd találunk szavakat,
melyekből élet fakad, melyek vége nem a pokolba szakad,
majd ha megszültük egymást, nagy vajúdás után,
akkor mondd, nem késtünk le semmit, amit az élet tőlünk kíván.
Most még legyünk csendben, hisz fut az út alattunk,
rohanó fák takarnak roncsokat, mit látni nem akartunk,
lerombolt vágyak mellettünk, melyek közt lelkek bolyonganak,
akik közt megszűnt a kapcsolat, csak látszat az, mi megmaradt.
Most még próbálj szállni, ne légy vergődő madár,
légy te a vándor, ki végül hazatalál,
de én had mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé
értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
Szeretlek, örökké.

 

 


2007. március 16., péntek

 

Somló Tamás: Gondolsz-e rám?

Néha rám talál a félelem,
velem vagy még, vagy csak képzelem.
Hisz tudom jól, hogy a szerelem elszáll,
csak a megszokás él tovább.

Csendben nézlek ahogy elalszol,
Tested kérdés nélkül válaszol.
Hisz tudod jól, hogy őrzöm az álmod,
bármi jön majd a hajnal után.

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Lassan vánszorog ma minden perc,
érzem belülről már mást ölelsz.
De tudom jól, ha a szerelem elszáll,
csak az emlékek élnek tovább.

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Gondolsz-e rám,
amikor nem mellettem alszol el.
Gondolsz-e rám,
amikor magányom nem érdekel.
Gondolsz-e rám,
amikor messze jársz már,
s valaki másra vársz talán.
Akkor is gondolsz-e majd rám?

Gondolsz-e rám?