"Ha a hiány gondolata - vonatkozzék az  pénzre, elismerésre, vagy  szeretetre - énképed részévé vált, akkor mindig is hiányt fogsz megtapasz-talni.  Ahelyett, hogy értékelnéd az életben már meglévő jót, csak a hiányt látod. Minden bőség alapja: méltányolni az életedben már meglévő jót.(...) Bármiről is úgy gondolod, hogy azt a világ visszatarthatja tőled, te tartod azt vissza a világtól. Visszatartod, mert mélyen belül azt gondolod, kicsi vagy  és semmid sincs, amit adhatnál. Javaslom, próbáld ki néhány hétig a következőt, és figyeld meg, hatására miként változik a valóságod ! Bármi is az, amiről úgy gondolod, hogy az emberek visszatartják tőled - dicséret, elismerés, támogatás, szeretetteljes gondoskodás stb. - , adj nekik azt ! Hogy magadnak sincs? Nem baj. Tégy úgy, mintha lenne, és meglátod, megérkezik! "  

/ Eckhart Tolle /

"A szeretet tárgya felcserélhető, ahogyan az egoista akarás tárgya is felcserélhető. Vannak emberek, akik sok kapcsolaton mennek keresztül. Sokszor esnek szerelembe és ábrándulnak ki. Szeretnek valakit egy darabig, míg aztán ez nem működik többé, mert senki sem tudja folyamatosan elfedni ezt a fájdalmat. Csak az önátadás képes megadni azt, amit szerelmed tárgyában kerestél. Az ego szerint nem kell megadnom magam, hiszen szeretem ezt a személyt. Ez persze öntudatlan folyamat. Abban a pillanatban, amikor elfogadod azt, ami van, valami megjelenik benned, amit eddig elfedett az egoista akarás. Ez a valami a veled született, benned lakó béke, csendesség, elevenség. Ez az a feltétel nélküli létező, aki te leglényegedben vagy. Ez az, amit a szerelmed tárgyában kerestél. Te magad vagy az. Amint ez megtörténik, egy egészen másfajta szeretet jelenik meg, amely többé nincs kiszolgáltatva a szerelem és a gyűlölet váltakozásának. Nem választ ki és tesz különlegessé egyetlen dolgot vagy személyt. Még az is abszurd, hogy ugyanazt a szót használjuk rá. Persze megtörténhet, hogy egy szokványos szerelem-gyűlölet kapcsolatban időnként az önátadás állapotába kerülsz. Átmenetileg, rövid időre megtörténik: mélyebb, egyetemesebb szeretetet és teljes elfogadást tapasztalsz meg, amely néha egy egyébként egoista kapcsolaton is átragyoghat. Ám ha nem tartod fenn az önátadás állapotát, akkor ezt újra elfedik a régi egoista minták. Tehát nem állítom, hogy a mélyebb, valódi szeretet nem jelenhet meg néha, még egy-egy szokványos szerelem-gyűlölet kapcsolatban is. De ritka, és általában rövid életű." 

/ Eckhart Tolle / 

"Amikor az ego kiválaszt valamit és azt mondja "szeretem" ezt vagy azt, akkor tudattalanul megpróbálja elfedni vagy eltávolítani az egót mindig kísérő, mélyen lapuló érzéseket: az elégedetlenséget, boldogtalanságot, az elégtelenség oly ismerős érzését. Egy rövid ideig működik is az illúzió. Aztán elkerülhetetlenül elérkezik a pillanat, amikor a kiválasztott, számodra különleges személy többé nem tudja elfedni a fájdalmadat, gyűlöletedet, elégedetlenségedet vagy boldogtalanságodat, melyek oka mind az elégtelenségnek, a teljesség hiányának az érzésében rejlik. Akkor aztán előtör az elfedett érzés, és rávetítődik arra a személyre, akit kiválasztottál és különlegessé tettél – akiről azt gondoltad, majd ő "megment" téged. Hirtelen gyűlöletbe fordul a szeretet. Az ego nem ismeri fel, hogy a gyűlölet a benned lakó egyetemes fájdalom kivetülése. Az ego azt hiszi, hogy ez a személy okozza a fájdalmat. Nem jön rá, hogy a fájdalom abból az egyetemes érzésből fakad, hogy nem vagy kapcsolatban lényed mélyebb szintjével – nem vagy egy önmagaddal."

/ Eckhart Tolle /