Gámentzy Eduárd bejegyzései



2008. július 31., csütörtök

 

Gámentzy Eduárd:

Lepke szonett

Míg ujjaid ölelték apró szárnyát,
Azt hitted nem történhet baj, ha nézed!
Fény felé tartott saját vergődésed,
Láttad kezedben, s fogva tartott vágyát!

És dobtad volna vissza az egekbe,
Engedted volna útjára, csak szálljon!
A fák közé, vagy messze héthatáron,
Hol elrejtőzhet börtönét feledve.

Úgy akartad, mint soha eddig semmit!
Nem gazdagságot, tárgyakat, csak ennyit,
Repüljön újra álmodón, mint régen!

Színes mezőkön virágról virágra,
Hogy ne maradjatok egymásba zárva,
- Két szárnyaszegett lepke, kint a réten!


2008. április 21., hétfő

 

Gámentzy Eduárd: Tükör

 

Néha, ott a tükör előtt,
Úgy érzem minden rendben van.
Kicsit sápadtnak tűnök talán,
De majd összeszedem magam.

Mosolyt keresek, felragasztom.
Terüljön szét az arcomon.
Egyenes gerinc, nem könnyű ám!
De másképp nem folytathatom.

Nem adom meg magam, nem lehet!
Hős vagyok, mint a filmeken.
Csak a szemem, csak attól félek!
Oda ne nézzen senki sem!


2007. július 17., kedd

Gámentzy Eduárd:

Párhuzamos vonalak 

Egymás mellett
Karnyújtásnyira,
Mégis elérhetetlenül
Rohanunk Kedves,
Rohanunk reménytelenül!
Földi létünk
Láncait hordva,
A geometriát elátkozva,
Sírva… nevetve…
Messzire vágyunk!
Hol lehullik rólunk
Az átkunk!
Hogy fent,…
A végtelen messzeségben…
Egymásé legyünk,
-Kéz a kézben!


2007. április 10., kedd

      Gámentzy Eduárd:

             Nyiss ajtót! 

Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tűnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetővé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
-Suttogok neked,...
s ha hallanád
Nyiss ajtót!...
-Én kopogtatok.