Goethe bejegyzései



2010. március 16., kedd

 

Johann Wolfgang Goethe:

Könnyek vigasza

Mért vagy oly szomorú, mikor
itt mindenki nevet ?
Valld csak be: sirtál, biztosan;
mutatja a szemed.

S ha sírtam is, elbújva - az
nekem volt fájdalom;
s oly édesen szakad a könny:
könnyít a kínomon.

Barátok vidám köre hív,
ne vesd meg a szivét,
s ha vesztettél, közöld velünk,
mi az a veszteség.

Ti mulattok, s nem sejtitek,
engem, szegényt, mi bánt.
Nem veszteséget siratok,
csak egy, csak egy - hiányt.

Akkor meg rázd föl magadat !
Fiatal vagy. A te
korodnak van még mersze és
küzdeni ereje.

Azt megszerezni nem tudom,
ahhoz kevés vagyok.
Úgy ragyog, és oly messze, mint
fönt az a csillag ott.

Csillagra nem vágyunk. Ha szép,
hát örülünk neki,
s a derűs éjben jólesik
rá föltekinteni.

Tekintek én rá, napra-nap
s ez minden gyönyöröm;
de éjeim hadd sírjam át,
míg jólesik a könny.

(Szabó Lőrinc fordítása)



2008. május 19., hétfő

 

„Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon…
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen…
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el.”

/ Goethe /


2008. január 26., szombat

 

„Az ember egy napon rádöbben arra, hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az, hogy valaki szeresse őt igazán.”
/ Goethe /


2007. július 12., csütörtök

 

„A vágyakozástól az élvezetig támolygok,

és az élvezetben elepedek

a vágyakozás után.”

/ Goethe / 

 

 

 

 


2007. június 4., hétfő

Johann Wolfgang von Goethe:

A kedves közelléte 

Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár. 

Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt. 

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borul rám,
téged köszönt. 

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már! 

(ford.: Szabó Lőrinc)