Guy de Maupassant bejegyzései



2010. január 30., szombat

 

"Egy olyan ember megy át a gondolatvilágunkban, akivel találkozunk, majd aki ismerősünk lesz, majd bizalmasunk, szerelmesünk. Óráról órára jobban birtokunkba vesszük őt, észrevétlenül; birtokunkba vesszük a vonásait, a mozdulatait, a tartását, testi valóját és lelki valóját. Belénk hatol, a szemünkbe és a szívünkbe, a hangjával, minden taglejtésével, azzal, amit mond, és azzal, amit gondol. Magunkba szívjuk és megértjük, mosolyának és szavának minden árnyalatát kitaláljuk; végül már mintha mindenestül a miénk lenne, annyira szeretünk, még öntudatlanul, mindent, ami ő, és mindent, ami tőle való."

/ Guy de Maupassant /



2008. október 7., kedd

 

„A szájak találkozása a legtökéletesebb, legistenibb érzés, mely az embernek megadatott, a boldogság utolsó, végső határa. Csók közben, csakis a csók közben érezzük úgy néha, hogy megvalósul a lehetetlen, amit kergetünk, egyesül a két lélek, összeforr a két alélt szív.”

/ Guy de Maupassant /


2008. április 8., kedd

 

„Sohase értjük meg a másikat,
sohase ismerhetjük meg akaratának, vágyainak minden hullámzását.
Sohasem sejthetjük a másik lelkének misztériumát,
bármily közel érezzük is hozzánk.”  

/ Guy de Maupassant /