Helen Keller bejegyzései



2009. július 17., péntek

„Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserűség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part.”

/ Helen Keller /


2007. december 6., csütörtök

 

 

„A legjobb és leggyönyörűbb dolgokat a világon
nem láthatjuk és nem érinthetjük.
Csakis a szívünkkel érezhetjük őket.”
/ Helen Keller /


2007. július 17., kedd

 

„Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik.
De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra,
hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.”  

/ Helen Keller /