"Ő éli a mindennapjait, nélkülem. Én élem a mindennapjaim, gondolatban vele... igazából azonban egy egész világ választ el minket. És a távolság csak nőni fog."

"Miért tűnik lehetetlennek az, hogy elfelejtsük egymást?

Azért, mert nem tudjuk? Vagy mert nem lehet?

Netán azért, mert nem akarjuk?"

"A remény elröppenő madár, megfakuló fény, kő, amely szétmorzsolódik, ha az ember a markába szorítja, ha belekapaszkodik."

/ Dean Ray Koontz /

"Ott voltam, majdnem egy karnyújtásnyira, és mégis ezer mérföldre tőle."

/ Maggie Stiefvater /

"Bámulatra méltó, hogy egy olyan egyszerű élőlény, mint a kagyló, olyan csodára képes, mint az igazgyöngy. Az emberek, ha irritálja őket valami, dühöngnek, morognak, csapkodnak. A kagyló egészen mást tesz. Ha idegen testecske kerül a belsejébe és irritálni kezdi, olyan anyagot bocsát ki, ami csökkenti a kellemetlen súrlódást. Bevonja a sebesülést kiváltó testecskét, és csodák csodája, a kibocsátott anyag megszilárdul, és gyönyörűséges gyönggyé változik. Azoknak a kagylóknak, melyeket idegen testecske nem irritál, nincs problémája. Nincs probléma - nincs igazgyöngy."

/ M. Dale Baughman /

"És leplezetlenül sírni kezdett... de nem a boldogságtól, amit valószínűleg mindenki feltételezett róla. Hanem az ürességtől, amely belülről emésztette. Mert bármennyire is csodálatos volt az, ami vele történt, üresnek tűnt a számára. A párja nélkül, akivel megoszthatná életét, úgy érezte magát, mint egy mozivászon, amelyen csak megjelennek az események és a történések, aztán eltűnnek. Még csak üres sem volt, hiszen a levegőt sem tudta megtartani magában.
Lélegzett, belül azonban halott volt."

/ J. R. Ward /

„Tudom, mit akarok, de azt is tudom, hogy ez nem mindig reális. Nagyratörő álmaim vannak, csak a lehetőségeim szűkösek.”

/ Laura D. /

„Aggodalom az, ami megosztja és összetöri a lelket, visszatart bennünket jelenbeli feladataink elvégzésétől olyan jövőbeli félelmek miatt, melyek talán soha nem következnek be.”

/ Linda Dillow /

„A lélek kapuja néha mindannyiunk előtt megnyílik egy-egy pillanatra.
A napfelkelte fensége, a távoli kakukkszó, a ráncok anyánk kezén, a babér illata tárja ki előttünk. Ezek azok a pillanatok, melyekben testünk és szellemünk egyszerre zeng fel, s úgy érezzük, nagyszerű dolog, hogy embernek születtünk.”

/ Marion Woodman /

„A világ sakktábla; a figurák a természeti tünemények; a játékszabályok azok, amiket mi a természet törvényeinek nevezünk. Aki a túlsó oldalon játszik, rejtve van előttünk. Tudjuk, hogy becsületesen játszik, igazságos és türelmes. De azt is tudjuk, a magunk kárán okulva, hogy sohasem nézi el a hibát, s legkevésbé sem veszi tekintetbe a tudatlanságot.”

/ Thomas Henry Huxley /

„Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.”

/ Stephen Dolly /

„Egy igaz barátságnak az a jellemzője, hogy bármi történik is, az mit sem változik. A barátság és az a készség, hogy egymáson segítsünk, az élet hátralévő részére is megmarad.”

/ Heinrich Harrer /

„Vannak közöttünk olyan emberek, akiknek inkább csak teher az élet. Egy fekete fátyol választja el őket a világtól.
Határtalanul magányosak.

Olyanok, mint az éjszaka kísértetei, akiknek nem jut az örömből, a szerelemből és semmiféle kellemes emberi érzésből, és még egymást sem tudják vigasztalni. Sötét napjaik üresen, szánalmasan, egyedüllétben telnek."

/ Susanna Clarke /

„A közöny szörnyűbb a megvetésnél. Olyan érzés, mintha nem is léteznél.”

/ Anne-Sophie Brasme /

„A bizalom olyan luxus, amiért mindig túl drágán kell fizetni.”

/ Jennifer Lauck /