Janikovszky Éva bejegyzései



2008. május 14., szerda

 

„Ha az ember boldogtalan, akkor mindig tudja, hogy miért az. De hogy mi mindenből tevődik össze az a boldogság, ami könnyet csal az ember szemébe - ezt már sokkal nehezebb felsorolni.”
/ Janikovszky Éva /


2007. március 28., szerda

„Eddig a lámpaoltással kezdődött számára a nap elviselhetőbb része, amikor végre elcsendesült a háló, s ő átadhatta magát annak a szelíd fájdalomnak, amely minden este megtalálta, mihelyt álomra hajtotta a fejét. Az önsajnálás zsibbasztó, szinte örömteli percei voltak ezek, s már várta a társtalan meg nem értettség, a céltalan önfeláldozás lassan felgyülemlő könnyeit, melyek lámpaoltás után percnyi pontossággal jelentkeztek. Elég volt arra gondolnia, hogy a többiek már alszanak, s máris kaparta valami a torkát. Ha ezután hazagondolt, akkor az a bizonytalan kapirgáló érzés felkúszott az orrába, majd a szemébe, s mire odáig jutott gondolataiban, hogy mindenki alszik már, otthon is, itt is, egyedül ő forgolódik álmatlanul, addigra kibuggyant szeméből az első könny.”   

/Janikovszky Éva: Aranyeső/