Komáromi János bejegyzései



2008. augusztus 5., kedd

 

Komáromi János:

...és közeledett a szád

nyári fények
játszottak égő
falevelek között
minden álmom
egy szempárba
költözött

...és közeledett a szád...

illatod átölelt,
eltakart,
mint ábrándos
karod,
láttam és éreztem,
hogy akarod

...és közeledett a szád...

pillanatokba
vesztek távoli
évek,
izzani kezdtek
elszáradt napokkal
fedett remények

...és közeledett a szád...

bőröd sima
bársonya sikoltott
ujjaim alatt,
hajam szálai
érintették
vágy-piros arcodat

...és közeledett a szád...

forró lüktetéssé
nemesedett
a hétköznap
most is érzem
bizsergő számon
ahogyan csókollak


2008. március 17., hétfő

Komáromi János:


csak képzelem

csak néhány szó
csak néhány perc
csak emlék már
hogy átölelsz

vagy elmúlt a szelíd-léptű szép szerelem
vagy nem is volt soha csak én képzeltem

üldöznek a megfagyott képek
visszhangzanak az elmenő léptek

csak néhány csók
csak néhány kéz
csak holt üveg
csak ennyit érsz

 




2008. február 1., péntek

Komáromi János: A tekinteted

a tekinteted

ülünk egymással szemben
keresünk valamit a lélek-tükörben
csak egy pillanatra hunyjuk be szemünk
és gondolatban máris vétkezünk...

sápadtan érkezik a vágy
látom tétova némaságodon
még menekülnél
bőröd alatt feszülnek az idegek
ugrani kész minden izom
most!
csak menekülni el…
most!
menekülni kell…
talán felugrassz
és többé nem látlak
…az nem lehet
nem engedlek el
tekintetedbe kapaszkodom
foglyul ejtettem
a sürgetés erős
harc dúl benned
maradni és mindent odaadni
vagy menni
és mindent oda hagyni

vörösen érkezik a vágy
látom zavart némaságod
már csak vibrálsz
csak vársz
az érintésre
a pillanatra
ami átszakítja a látszat falait
ami még segít
hogy leküzd a feltörő szenvedélyt
ami úgy tesz
mintha adna még esélyt
hogy menekülhess
hogy elszaladj
de már nincs erő
tested már csak az odaadás parancsát érti
már csak a tekintet simogatását érzi
csak az érintés varázsát várja
csak az ölelkezés mámorát kívánja

ismét nyitva a két szempár
ismét mosolyog két szem rám
csendes derű és néma szomorúság a szemekben
…legalább egy pillanatra szerettem


2007. június 29., péntek

Komáromi János: vágy vers  

csintalan vágyakat
álmodik az éjjel
és azt képzeli
találkozott a szenvedéllyel  

ez az éjszaka felgyújt
az érzés szinte lángol
buja nő lesz most
a szende kislányból   

tested simítja
elnyújtózik kéjjel
merészen dacol most
minden veszéllyel  

szeme tüze csábít
ajka csókot akar
tapadna hozzád a csípő
ölelne már a kar   

mint tévelygő számára
mutat utat távoli fényjel
úgy hív, csábít a lány:
gyere már és érj el!