„A teljes elfogadás a kulcs. Az a tolvajkulcs: minden ajtót kinyit.
Nincs olyan ajtó, amit az elfogadás ne nyitna ki. Ez egyszerűen olyan kulcs, ami minden zárba beleillik - mert abban a pillanatban, hogy elfogadsz valamit, egy átalakulás indul meg a lényedben, hiszen nincs többé konfliktus. Nem vagy kettő. Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz. Emlékezz az egységedre, a bonyolultságodra. Olyan csodálatos. A vágyak csodálatosak. A szenvedély jó - ha elfogadod, részvétté válik. Ha elfogadod a vágyakat, lassan-lassan látni fogod, hogy ugyanaz az energia vágytalansággá válik. Ugyanaz az energia, amely a vágyakkal volt elfoglalva. Amikor elfogadod a vágyakat, lassan-lassan ellazulsz, és az energia sokkal természetesebben kezd áramlani. Elkezded olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában. Nem foglal le túlságosan ez vagy az a vágy. Elfogadtad, ezért nincs probléma.Bármit nevezel vágynak, vágytalansággá válik. Jelen pillanatban olyan, mint a szén. Átváltozhat gyémánttá; értékessé válhat. Csak gondolj arra a férfira, aki vágytalan - impotens lesz. Tulajdonképpen nem lesz eleven, mert hogyan élhet vágyak nélkül? Tehát a vágytalanság nem negatív. Az minden vágy legvégső pozitivitása. Amikor megismered a vágyakat, megérted, megéled és megtapasztalod, akkor túllépsz rajtuk. Nagykorúvá válsz.”

/ Osho: A tolvajkulcs /

„Amikor gyermek voltál, kompromisszumot kötöttél; eladtad a lelkedet. Semmiért. Amit cserébe kaptál érte... az csak hulladék. Vacakokért cserébe odaadtad a lelkedet. Beleegyeztél, hogy önmagad helyett valaki más legyél; ez az, ahol rossz vágányra futottál. Anyád azt akarta, hogy valaki légy, apád azt akarta, hogy valaki légy, a társadalom azt akarta, hogy valaki légy... és te beleegyeztél. És lassanként úgy döntöttél, hogy többé nem leszel önmagad. És azóta mindig valaki másnak mutatod magad.

Nem tudsz megérni, felnőni, mert „az a valaki más" nem tud felnőni. Az nem egy valódi arc. Álarcot viselsz, és az álarcod sosem nő fel; az élettelen. Az igazi arcod megérhetne, felnőhetne, de az álarc soha. Az álarcod fölött eljár az idő, egyre öregebb lesz, tönkremegy, de te mögötte ugyanolyan éretlen maradsz, mint voltál. Csak akkor fejlődhetsz, ha elfogadod önmagad - ha elhatározod, hogy csak önmagad leszel, senki más.

A rózsabokor beleegyezett, hogy elefánt legyen belőle; az elefánt beleegyezett, hogy rózsabokor legyen belőle. A sasnak álmatlan éjszakái vannak és pszichológushoz jár, mert nem érti miért nem ugat elég jól, mint házőrző kutya; a kutya szanatóriumban van, mert nem tud úgy repülni, mint a sas. Ez történt az emberiséggel. A legnagyobb sorscsapás az, ha beleegyezel, hogy valaki más légy; így sosem nősz fel.

Sosem leszel érett, ha valaki más életét éled. Csak önmagadként lehetsz érett, csak úgy nőhetsz fel. Felejtsd el, hogy milyennek kellene lenned, felejtsd el mások elvárásait. Mit számít, hogy mit mondanak? Hát kik ők? Te azért vagy itt, hogy önmagad légy, nem pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelj; jóllehet mindenki ezzel próbálkozik. Lehet, hogy az apa már rég halott, de te még mindig az egykor tett ígéretedet próbálod teljesíteni apád felé. És ő is próbálta megtartani az ígéretét az ő apja felé, és így tovább... és ez a marhaság így megy már a kezdetek óta.

Próbáld ezt megérteni és szedd össze a bátorságod - vedd saját kezedbe az életedet. Meglátod, az energia hirtelen elindul benned felfelé. Amint elhatározod, hogy „mostantól önmagam leszek, és ebből nem engedek, bármibe kerüljön is...", meglátod, azonnal egy nagy változáson mész keresztül. Tele leszel energiával; csak úgy lüktet majd benned az életenergia.

Ha ez nem történik meg, akkor félni fogsz az öregkortól, mert előbb-utóbb rájössz, hogy csak elpocsékoltad az idődet, ahelyett, hogy éltél volna... és már jön az öregkor, amikor már nem tudsz élni. Nem tudod elkerülni a szembesülést a ténnyel, hogy már vár rád a halál, s te napról-napra közeledsz feléje, és még mindig nem éltél. A gyötrelem elkerülhetetlen."

/ Osho: Bármit választhatsz /

„A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd. Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel. Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled. Magányosságod sírásában… ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj! És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.” 

/ Osho /

„Figyeld meg az óceán hullámait! Minél magasabbra tör fel egy hullám, annál mélyebb lesz az őt követő hullámvölgy. Az egyik pillanatban a magasba emelkedő hullám vagy, a másikban pedig a mélybe merülő hullámvölgy. Élvezd mindkét állapotot - ne ragaszkodj egyikhez sem! Ne mondd, hogy "én mindig a csúcson szeretnék maradni"! Ez lehetetlen. Egyszerűen be kell látnod, hogy ez lehetetlen. Ilyen eddig soha senkivel nem történt, és nem is fog. Ez egyszerűen nem lehetséges - a dolgok természete már csak ilyen. Akkor mit lehet tenni?
Élvezd, amikor a csúcson vagy, és élvezd azt is, amikor a völgy következik. Miért olyan rossz lent lenni? Az egy ellazulás, egy pihenés. A csúcs izgalmi állapot, és lehetetlen állandóan izgalmi állapotban lenni.”

„A Sarkcsillag a legállandóbb, legmozdulatlanabb csillag. Minden szüntelen mozgásban van, ez az egyetlen csillag, amely nem mozog.

A szeretet a sarkcsillag. Minden mozog, kivéve a szeretetet. Minden változik, csak a szeretet marad állandó. Ebben a változó világban a szeretet az egyetlen változatlan szubsztancia. Minden más áramlás, átmenet. Csupán a szeretet örök.
Tehát ezt a két dolgot nem szabad elfelejtened. Az egyik a szeretet, mert az az egyetlen dolog, ami nem illúzió. Az az egyetlen valóság; minden más álom. Vagyis, ha szeretetteljessé tudsz válni, valódivá válsz. Ha eléred a totális szeretetet, önmagaddá válsz, az igazsággá, mert a szeretet az egyetlen igazság.
A második dolog, hogy amikor sétálsz, emlékezz arra, hogy valami benned sosem sétál. Ez a lelked, a sarkcsillagod. Eszel, de valami benned sosem eszik. Dühös leszel, de valami benned sosem lesz dühös. Ezer és egy dolgot csinálsz, de valami benned tökéletesen túl marad a cselekvésen. Az a sarkcsillagod. Tehát séta közben emlékezz arra, ami sosem sétál. Mozgás közben emlékezz a mozdulatlanra. Beszéd közben emlékezz a csendre. Cselekvés közben emlékezz a létezésre:
Mindig emlékezz arra, ami tökéletesen állandó, ami sosem pislákol, sosem ingadozik, ami nem ismer változást. Ez a változatlan benned, a valódi. És a szeretet az eszköz ahhoz, hogy rátalálj.”

/ Osho /

„Minden, ami teljes, csodálatos. A részleges csúnya, a teljes gyönyörű. Ezért bármi vagy, legyél teljes benne, és teljes létezésed átalakítja magát, létezésed minőségét is. Minden egyes nap új, minden egyes pillanat új. Minden egyes pillanat után egy másik világba lépünk, és felkészültnek kell lenned, hogy semmi se tartson a hatalmában. Nem a világ legyőzése a valódi bátorság, hanem önmagunk legyőzése. Amit meg akarsz találni, ne keresd, mert rendelkezel vele, már ott van. Minden, amit kiagyalnak, hamis. Az igazság már itt van, fel kell tárni, fel kell fedezni. Nem tudod, mi az igazság; hogyan tudnád kiagyalni? Az életnek felajánlássá kell válnia; csak akkor van jelentése. Minden, ami gyönyörű és igaz, meglepetésként érkezik. Éppen ezért őrizd meg a meglepődés képességét. Ez az élet egyik legnagyszerűbb áldása. Mindent, amit szégyellsz, elrejtesz belül, a tudattalanban. Ekkor mélyebbre hatol a lényedben, kering a véredben, a színfalak mögül irányít. Egyetlen pillanat örökkévalósággá válhat, mert ez nem hosszúság, hanem mélység kérdése. Az idő hosszúság, a meditáció mélység. Százszázalékos felelősséget kell vállalnod, mert mindahányszor ha elfogadod a százszázalékos felelősséget, szabaddá tesz. A félelemnélküliség a legvallásosabb minőség. Ha a szeretetben gyökerezel, valódi gyökereid vannak. Másképpen nem lehet gyökeret verni. A teljes elfogadás minden ajtót kinyit. Az elfogadásban eggyé válsz, egységgé válsz. Kívül és belül csupán hamis megosztottságok vannak. Minden megosztottság hamis, de hasznos, mert nehéz lenne szavak nélkül beszélni. De azután eljutsz annak megértéséhez, hogy csupán egy van. Nincs olyan, hogy rajta kívül vagy belül. Egyszerűen egy, és te vagy az az egy.”

/ Osho /

„Az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nincs sehol. Az egyik pillanatban még itt vagyunk, a másikban már el is távoztunk. És csupán ezért a röpke pillanatért mekkora hűhót csapunk: mennyi erőszakot, mennyi ambíciót, szenvedést, viszályt, haragot, gyűlöletet gerjesztünk! Csak ezért a rövid pillanatért! Egy állomás várótermében ülünk, és miközben a vonatot várjuk, óriási zsivajt csapunk: egymás haját tépjük, vérig sértjük a másikat, birtokolni, főnökösködni, uralkodni próbálunk másokon - politizálunk. Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.”

/ Osho /

Osho: Belső tartás 

Soha ne kérdezd senkitől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Az élet egy kísérlet, magadnak kell felfedezned. 
 

„Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia. Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége; kivárni a megfelelő pillanatot. Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is: tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is gyönyörűek... amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését, az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell várni - mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség számára...
Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami mélyen legbelül ott növekszik benned - a te valódi lényed. Egy nap akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját.” /  Osho /

Osho: Kapcsolódás 

Minél összpontosultabb vagy, annál ellazultabb leszel, annál nagyobb az esélye annak, hogy mélyen belemész egy kapcsolatba. 
Te vagy az, aki belemegy egy kapcsolatba. Ha te nem vagy ott - ha feszült vagy, ha béna, nyugtalan és széttöredezett vagy -, ki fog mélyen belemenni egy kapcsolatba?
Széttöredezettséged miatt nagyon félsz eljutni egy kapcsolat mélyebb rétegeihez, mert ott felszínre bukkanhat a valóságod. Fel kell tárnod a szívedet, és szíved csupa töredék. Nem egyetlen személy van benned, hanem egy egész tömeg. Ha igazán szeretsz valakit, és feltárod a szívedet, a másik azt fogja hinni, hogy egy tömeg vagy, nem egy személy - ez a félelem oka.
Ezért létesítenek az emberek alkalmi viszonyokat. Nem akarnak mélyre menni; csak összeütköznek, aztán továbbállnak, csak a felszínt érintik, és máris menekülnek, mielőtt bármilyen kötelezettségük támadna. Csak egy kis szex, ami szintén elszegényedett, felszínes. Csupán a határok találkoznak, ami egyáltalán nem szerelem; testileg talán megkönnyebbülést nyújt, katarzist, de annál nem több.
Ha a kapcsolat nem túl intim, megtarthatjuk maszkjainkat. Ha mosolyogsz, neked nem kell mosolyognod, csupán a maszk mosolyog. Ha igazán mélyre akarsz menni, tartasz attól, hogy veszély leselkedik rád. Meztelenül kell menned - és a meztelenség azt jelenti, hogy a bensődben rejtőző minden probléma ismertté válik a másik előtt.

Osho: Feltétel nélkül 

Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben. 
A szeretet nem sokat törődik azzal, hogy a másik érdemes-e arra, hogy kapjon. Ez fukar hozzáállás, a szeretet pedig sosem fukarkodik. A felhő sosem törődik azzal, hogy az égbolt megérdemli-e. Esőt hullat a hegyekre, a sziklákra; mindenre, mindenhol. Feltétel nélkül ad, kikötések nélkül.
Ilyen a szeretet is: egyszerűen ad, élvezi, hogy adhat. Bárki, aki hajlandó elfogadni, kaphat belőle. Nem kell megérdemelnie, nem kell beleillenie semmilyen speciális kategóriába, nem kell megfelelnie semmilyen minősítésnek. Ha szükség van ezekre a megfelelésekre, akkor az, amit adsz, az nem szeretet, hanem valami más. Amint egyszer megtudod, mi a szeretet, készen állsz arra, hogy adj; minél többet adsz, annál több lesz neked. Minél bőkezűbben halmozol el másokat, annál több szeretet tör fel a lényedben.
A közönséges gazdaságtan egészen más: ha odaadsz valamit, azt elveszíted. Ha meg akarsz tartani valamit, nem szabad odaadnod. Gyűjtögess, légy fukar. Ennek épp az ellenkezője igaz a szeretetre: ha szeretnél belőle, ne légy fukar; máskülönben meg fog halni, áporodottá válik. Egyre csak adj, és friss források támadnak. Friss folyók áramlanak lényedbe. A létezés egésze beléd áramlik, ha feltétel nélkül adsz; ha adásod teljes.

Ne magyarázkodj! 

/ Osho /

Osho: Nyitottság

Engedd, hogy jöjjön a szél, engedd, hogy jöjjön a nap - mindent fogadj szívesen. Amint egyszer ráhangolódtál, hogy nyitott szívvel élj, sosem zárulsz be többé. De kell egy kis időt rászánnod. És neked kell elérned azt a nyitottságot, máskülönben újra bezárulsz.
A nyitottság sebezhetőség. Amikor nyitott vagy, ugyanakkor azt is érzed, hogy beléd hatolhat valami rossz. Ez nem csupán egy érzés; ez egy lehetőség. Ezért zárulnak be az emberek. Ha kinyitod az ajtót egy barát előtt, az ellenség is beléphet rajta. Az okos emberek bezárják az ajtajukat. Hogy elkerüljék az ellenséget, még a barátoknak sem nyitnak ajtót. De akkor az egész életük halott lesz.
Pedig semmi sem történhet, mert alapjában véve nincs semmi veszítenivalónk - semmi, amit ne veszíthetnénk el. Amit elveszíthetünk, azt nem is érdemes megtartani. Amikor ezt megérted, akkor már nyitott maradsz.
Én azt látom, hogy még a szerelmesek is védik magukat. Azután sírnak és könnyeznek, mert semmi sem történik. Bezárnak minden ablakot, és fulladoznak. Semmilyen fény nem jön be, és szinte lehetetlen így élni, mégis elevickélnek valahogy. De nem nyílnak meg, mert a friss levegő veszélyesnek tűnik.
Ezért, amikor nyitottnak érzed magad, próbáld kiélvezni. Ezek ritka pillanatok. Ezekben a pillanatokban mozdulj ki annyira, hogy megtapasztalhasd a nyitottságot. Amint egyszer ott a tapasztalat, szilárdan a kezedben, akkor megszabadulhatsz a félelemtől. Látni fogod, hogy a nyitott lét kincs, amelyet értelmetlenül elveszítettél. És az a kincs olyan, hogy senki sem veheti el tőled. Minél inkább megosztod másokkal, annál nagyobbra nő. Minél nyitottabb vagy, annál inkább vagy.

Osho: Eltévedés

Osho: A kapcsolatokról

(részlet)