Pam Brown bejegyzései



2008. június 19., csütörtök

 

„A boldogságod egy csapásra semmivé foszlott. Az elmédet döbbenet bénítja meg. Úgy tűnik, nincs remény, nincs öröm, az életnek célja nem maradt.
De te egy túlélésre ítéltetett fajhoz tartozol. Mások szenvedése mit sem tompít saját valós bajaidon - de emlékezz csak, mások hogy kapaszkodtak az életbe, és a végén ők kerültek ki győztesen.
Meg tudod csinálni.
A régi boldogság helyét halott csend vette át. De nézd csak, amott zöld hajtás ütötte fel a fejét a romok között... az új, jobb élet kezdetének jele.”
 

/ Pam Brown /

 


2008. február 8., péntek

 

„A magányban, a betegségben, a zűrzavarban
a barátság puszta gondolata is lehetővé teszi a túlélést,
még ha barátunknak nem is áll hatalmában segíteni bennünket.
Elég a tudat, hogy ő létezik.
A barátságot nem halványítja el a távolság vagy az idő,
a börtön vagy a háború, a szenvedés vagy a súlyos csend...
Éppen ezekben a dolgokban gyökerezik a legmélyebben.
És ilyen talajból bontja ki a legszebb virágait!”

/ Pam Brown /


2007. szeptember 17., hétfő

 

„Végre hazaérsz. Kutyád nyakadba ugrik.
- Hol jártál eddig? oly sokáig elvoltál!
Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál!
Szeretlek, szeretlek, szeretlek!
Mi van a szatyrodban? Ugye az enyém?
Juj, hadd nyaljalak gyorsan fülön!
Ham, most egy picit megrágom a kesztyűdet.
De jó! Itthon vagy végre!”

/ Pam Brown /