Robert Browning bejegyzései



2007. július 9., hétfő

Robert Browning:

Élet a szerelemben 

Menekvés?
Tőlem?
Mit ér?!
Mig én vagyok én s te vagy te; míg
Ketten vagyunk a világban, én
A szerelmes és te a kőkemény.
Egyik üldöz, a másik fut s búvik.
Már félek, az életem kudarc.
Valóban, mint egy végzet, olyan;
És bárhogy igyekszem hasztalan;
De mi kár, ha vesztes e földi harc?
Csak torna ez, ideget edzeni!
Szárítsd fel könnyed, ugorj, kacagj,
Ha elestél, ujra kezdeni:
E hajsza az Élet, ennyi csak!
Még egyszer villantson szeme rám
Egy sugarat ebbe a ködbe, s én
Ha összedől remény-palotám,
Újra épitem! bár szökevény
Örökké s
Hűtlen
A Cél! 
(Babits Mihály fordítása)


2007. május 26., szombat

Robert Browning: Csillagom 

Egy csillag ég fenn
- Annyit tudok
Csak róla éppen,
Hogy (mint pát szokott)
Hol kéket sugároz,
Hol meg szine rőt:
Végül a barátok
Jöttek látni őt,
Csillagomat, mely néha kék és néha rőt!
De ő most fényt nem ád, bezárul, mint virág,
S a Saturnusra tér a sok kiváncsi szem.
Mit nekem, ha az ő csillaguk egy világ?
Ez nékem tárta ki lelkét, s őt szeretem.