Székely János bejegyzései



2009. június 17., szerda

„Megbocsátani nem azt jelenti, hogy valaki elfelejti a múltat, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. A múltunkat és a múlt sebeit nem tudjuk meg nem történtté tenni. Része marad az életünknek. A megbocsátás elsősorban nem is a múltra vonatkozik, hanem a jelenre és a jövőre. Azt jelenti, hogy annak ellenére, ami történt és ami fáj, nálam az ajtó mindig nyitva lesz, mégis újrakezdünk, a szeretetünk erősebb lesz a hibáknál, amelyeket elkövetünk, legyőzzük az akadályokat. A megbocsátás a szeretet feltámadása, győzelme. Nem eltüntetni akarja a múltat, hanem átalakítja.”

/ Székely János /


2008. július 19., szombat

 

„Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan. Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember! Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát. De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!”

/ Székely János /


2008. június 2., hétfő

 

„A szeretet képessé tesz rácsodálkozni a másikban rejtőző végtelen szépségre és mélységre. A szeretet nem beskatulyáz, hanem szárnyakat ad. Szépnek látja a másikat, és ezzel erőt is ad neki, hogy a benne rejlő szépséget felszínre hozza.”
/ Székely János /