
Vészi Endre: Alkony mozdulat nélkül
Mint pohárba töltött tea
gőzöl az esthomály
levél a fán
hullana már de a
mozdulat fáj a fának
fán a levél
a Semmi mintha volna széttekint
öt perc és itt megint
hibátlan burkolatban már az éj.

Vészi Endre: Észrevételek a télről
Nem vagyok medve, nem tudom
átaludni a kék telet,
élesedik a barna ág,
élesednek a fegyverek,
vaslemez, egykori anyaföld,
fonálon kerek rézpecsét,
esztergakés a déli nap,
hullik a forgács szerteszét,
borodat forrald délután,
gyúlnak a foszfor-zöld tüzek,
fogaid közt az alkonyat,
bőrödön édes szegfűszeg,
szemed neonja zöldezüst,
lélegzeted korcsolyanyom,
hófüggönyökben otthonunk,
lábnyomunk hulló csillagon.
"Boldoggá az tehet,
aki boldogtalanná is."
"Az igazit elhagyjuk
a többiért, a többit
az igazi miatt."
látogató olvassa a blogot.
