
Aki szeret, az nincs többé egyedül, mert az, akit szeret, mindig jelen van.
Aki szeret, az már nem akar többé a saját élete központja lenni.
Engedi, hogy életének más legyen a középpontja, és ezt nyereségnek és boldogságnak érzi.
Feladja önmagát.
Olyan lesz, mint egy nyitott kéz, amely kapni akar.
Aki szeret, annak van bátorsága ahhoz, hogy olyan legyen, mint akinek szüksége van valamire.
/Walter Trobisch /
"Boldoggá az tehet,
aki boldogtalanná is."
"Az igazit elhagyjuk
a többiért, a többit
az igazi miatt."
látogató olvassa a blogot.
